3. rész.- Kórházban

Sziasztok! Meg is hoztam a következő részt, igaz hogy tegnap tettem ki, de nagyon szerettem volna már ezt is kitenni :D Na nem pofázok tovább, olvassátok:D

Louis szemszöge

Nem ezt szeretem volna Niallnek mondani, vagyis ezt is de nem csak ezt.  Félek töle, de halvány lila gözöm sincs hogy miért. Igazán szerettem volna jótestvérként tekinteni rá, de nem ment. Féltem töle. Nagyon.Nem tudom miért, szeretem őt de nem tudom. Látok benne valamit, amitöl én félek. Nagy gondolkodásaim közben arra eszméltem fel hogy odaértünk a fagyizóhoz. Kértünk két két gombocos fagyit és leültünk a szökőkuthoz.

-Miért féltél megkérdezni hogy elhozlak? - törte meg a csendet lágy hangja

-Nem féltem. - jelentettem ki határozottan.

-Ha te mondod...-hallottam hangjában hogy nem hisz nekem, de magam sem tudom miért féltem. Talán azért félek töle mert nem rég ismertem meg? Nem tudom...

Niall szemszöge

Láttam Louison hogy fél tőlem. Tagadta, de láttam rajtaa. Nem tudom miért fél tölem, mert rengetegen mondják hogy annyira vagyok félelmetes mint egy bébi pingvin, ami valamennyire igaz is. Elmélkedéseimen a telefonom rezgése zavart meg. Lilian hivott.

-Niall! Hol vagy?? 3 órára beszéltük meg a találkozót!

-Még csak... - ránéztem a templom órájára - 3 óra van...

-Igen!!! - orditott

-Mindjárt ott leszek!

Szegény öcsém még ette a fagyiját, mikor mondtam neki hogy menjünk

-Jó jövök. - ennyit mondott és már jött is.

Hazavittem Louist, és felhivtam Liliant.

-Hol találkozzunk most?

-Gyere ide, a 9 es számú házban lakom.

-Okés.

Elindultam, és Lilian ott várt a kapuba, villámokat szórt a szeme.

-Miért kellett késned?

-Az öcsémet vittem fagyizni basszus! Teljesen kiment a fejemből! - magyaráztam meg neki

-Kiment a fejedből? Niall kérlek. Ismerlek, sose megy ki semmi a fejedböl... - nézett rám dühösen

-Jó, hogyha nem hiszel nekem, pedig ez az igazság, akkor szia.

Mentem át az uton, de nem néztem körül, és egy dudálást hallottam, onnantól minden sötét.

-Niall! Úgy sajnálom! - hallottam meg egyszer csak valaki hangját.

-Mi történt? - kérdeztem és körülnéztem. - Hol vagyok?

-Elütött egy autó Niall, jól vagy???

-Én jól vagyok. De egy valamit nem értek.

-Mit? - kérdezte

-Hogy te mégis ki vagy?

-Hát Lilian!

-Nem tudom ki az a Lilian, mindenre emlékszek, nincs amnéziám vagy mi az, de azt nem tudom, hogy te ki vagy.

-Behivom a szüleid... - mondta megint ez a Lilian

Bejött anya és Mark és néztek rám furcsán.

-Niall.

-Mondjad anyu

-Mindenre emlékszel csak Lilianre nem?

-Igen, de azt nem tudom ma milyen nap van.a

-Vasárnap, elütött egy autó, épp ma. Nem történt nagy baj, csak részletes amnéziád van, és eltört a lábad.

-Akkor jó, de tényleg mindenre emlékszek, csak erre a Lilianra nem! Niall Horan vagyok, 13 éves, van egy féltestvérem Louis, az árvaházból hoztatok ki tegnap. De erre a lányra nem emlékszem.

-Majd fogsz - szólalt meg ez a lány - Tőlem nem szabadulsz ilyen könnyen.

-Öööö...oké..-mondtam furcsálva, tényleg nem tudom ki ez a csaj, de nagyon erölködött hogy eszembe jusson. Nem sikerült neki.

Bent kell maradnom még egy pár napot a kórházba, aminek marhára örülök, mert semmi kedvem sincs hozzá, haza akarok menni, élni tovább az életem, az új otthonomban, de ehelyett ebben a rohadt korházban, alig várom hogy végre kimehessek...

Hajnali három óra van, és én nem tudok aludni, utálom a korházat, éhes vagyok, pocsék volt a kaja, nyügős vagyok, szeretnék haza menni, szar ez a hely, minden rossz! Most barátokat is szeezhetnék ehelyett egyrohadt korhában fekszek felkötött lábbal. Aztán körübelül 4 órakor aludhattam el, mert legközelebb 9 órakor néztem az órára.

-Nialler! Kelj fel! -  lány hangot, ami ismerős volt, rájöttem hogy ez az a csaj..hogy is hivták?  Eliza? Halvány lila fingom sincs.

-Fent vagyok Eliza.

-Ki az az Eliza? - nézett rám mint valami hülye

-Te nem ugy hivnak?

-Nem, Lilian vagyok!

-Ja tényleg - mondtam flegmán és ugy tettem mintha nem lenne ott.

-Niaaall!

-Nincs kedvem veled beszélni!

-Ilyen durvát még sosem mondtál nekem! - hisztizett

-De nem tudom hogy ki vagy nem érted? Most menj ki, majd ha eszembe jut hogy ki vagy akkor gyere vissza, szia...

-Szia - vágta be maga mögött az ajtót

Elaludtam. Azt álmodtam hogy semmire sem emlékszem. Elegem van. Haza akarok menni, rohadtul haza akarok menni! Most!

-Niall, ki kell cserélnünk a kötésed! - jött be az orvos

-Felölem... - mondtam flegmán, és vártam h végre cseréljék ki a kötésem.

Miután kicserélték, bejött hozzám Mark és Louis.

-Bátyó ugye jol vagy? - nézett rám könnyes szemmel Louis

-Igen jól vagyok ne aggodj!

-Akkor jó!

-Niall, biztos hogy jól vagy? – kérdezte Mark

- Igen, persze, csak… - nem tudtam folytatni a mondandom.

Minden elsötétült,  semmire sem emlékszem, csak arra hogy korházban vagyok. Elájultam.