Nem ezt szeretem volna Niallnek mondani,
vagyis ezt is de nem csak ezt. Félek
töle, de halvány lila gözöm sincs hogy miért. Igazán szerettem volna
jótestvérként tekinteni rá, de nem ment. Féltem töle. Nagyon.Nem tudom miért,
szeretem őt de nem tudom. Látok benne valamit, amitöl én félek. Nagy
gondolkodásaim közben arra eszméltem fel hogy odaértünk a fagyizóhoz. Kértünk
két két gombocos fagyit és leültünk a szökőkuthoz.
-Miért féltél megkérdezni hogy elhozlak?
- törte meg a csendet lágy hangja
-Nem féltem. - jelentettem ki
határozottan.
-Ha te mondod...-hallottam hangjában hogy
nem hisz nekem, de magam sem tudom miért féltem. Talán azért félek töle mert
nem rég ismertem meg? Nem tudom...
Niall szemszöge
Láttam Louison hogy fél tőlem. Tagadta,
de láttam rajtaa. Nem tudom miért fél tölem, mert rengetegen mondják hogy
annyira vagyok félelmetes mint egy bébi pingvin, ami valamennyire igaz is.
Elmélkedéseimen a telefonom rezgése zavart meg. Lilian hivott.
-Niall! Hol vagy?? 3 órára beszéltük meg
a találkozót!
-Még csak... - ránéztem a templom órájára
- 3 óra van...
-Igen!!! - orditott
-Mindjárt ott leszek!
Szegény öcsém még ette a fagyiját, mikor
mondtam neki hogy menjünk
-Jó jövök. - ennyit mondott és már jött
is.
Hazavittem Louist, és felhivtam Liliant.
-Hol találkozzunk most?
-Gyere ide, a 9 es számú házban lakom.
-Okés.
Elindultam, és Lilian ott várt a kapuba,
villámokat szórt a szeme.
-Miért kellett késned?
-Az öcsémet vittem fagyizni basszus!
Teljesen kiment a fejemből! - magyaráztam meg neki
-Kiment a fejedből? Niall kérlek.
Ismerlek, sose megy ki semmi a fejedböl... - nézett rám dühösen
-Jó, hogyha nem hiszel nekem, pedig ez az
igazság, akkor szia.
Mentem át az uton, de nem néztem körül,
és egy dudálást hallottam, onnantól minden sötét.
-Niall! Úgy sajnálom! - hallottam meg
egyszer csak valaki hangját.
-Mi történt? -
kérdeztem és körülnéztem. - Hol vagyok?
-Elütött egy autó
Niall, jól vagy???
-Én jól vagyok. De
egy valamit nem értek.
-Mit? - kérdezte
-Hogy te mégis ki
vagy?
-Hát Lilian!
-Nem tudom ki az a
Lilian, mindenre emlékszek, nincs amnéziám vagy mi az, de azt nem tudom, hogy
te ki vagy.
-Behivom a
szüleid... - mondta megint ez a Lilian
Bejött anya és Mark
és néztek rám furcsán.
-Niall.
-Mondjad anyu
-Mindenre emlékszel
csak Lilianre nem?
-Igen, de azt nem
tudom ma milyen nap van.a
-Vasárnap, elütött
egy autó, épp ma. Nem történt nagy baj, csak részletes amnéziád van, és eltört
a lábad.
-Akkor jó, de
tényleg mindenre emlékszek, csak erre a Lilianra nem! Niall Horan vagyok, 13
éves, van egy féltestvérem Louis, az árvaházból hoztatok ki tegnap. De erre a
lányra nem emlékszem.
-Majd fogsz -
szólalt meg ez a lány - Tőlem nem szabadulsz ilyen könnyen.
-Öööö...oké..-mondtam
furcsálva, tényleg nem tudom ki ez a csaj, de nagyon erölködött hogy eszembe
jusson. Nem sikerült neki.
Bent kell maradnom
még egy pár napot a kórházba, aminek marhára örülök, mert semmi kedvem sincs
hozzá, haza akarok menni, élni tovább az életem, az új otthonomban, de ehelyett
ebben a rohadt korházban, alig várom hogy végre kimehessek...
Hajnali három óra
van, és én nem tudok aludni, utálom a korházat, éhes vagyok, pocsék volt a
kaja, nyügős vagyok, szeretnék haza menni, szar ez a hely, minden rossz! Most
barátokat is szeezhetnék ehelyett egyrohadt korhában fekszek felkötött lábbal.
Aztán körübelül 4 órakor aludhattam el, mert legközelebb 9 órakor néztem az
órára.
-Nialler! Kelj fel!
- lány hangot, ami ismerős volt,
rájöttem hogy ez az a csaj..hogy is hivták?
Eliza? Halvány lila fingom sincs.
-Fent vagyok Eliza.
-Ki az az Eliza? -
nézett rám mint valami hülye
-Te nem ugy hivnak?
-Nem, Lilian
vagyok!
-Ja tényleg -
mondtam flegmán és ugy tettem mintha nem lenne ott.
-Niaaall!
-Nincs kedvem veled
beszélni!
-Ilyen durvát még
sosem mondtál nekem! - hisztizett
-De nem tudom hogy
ki vagy nem érted? Most menj ki, majd ha eszembe jut hogy ki vagy akkor gyere
vissza, szia...
-Szia - vágta be
maga mögött az ajtót
Elaludtam. Azt
álmodtam hogy semmire sem emlékszem. Elegem van. Haza akarok menni, rohadtul
haza akarok menni! Most!
-Niall, ki kell
cserélnünk a kötésed! - jött be az orvos
-Felölem... -
mondtam flegmán, és vártam h végre cseréljék ki a kötésem.
Miután kicserélték,
bejött hozzám Mark és Louis.
-Bátyó ugye jol
vagy? - nézett rám könnyes szemmel Louis
-Igen jól vagyok ne
aggodj!
-Akkor jó!
-Niall, biztos hogy
jól vagy? – kérdezte Mark
- Igen, persze,
csak… - nem tudtam folytatni a mondandom.
Minden
elsötétült, semmire sem emlékszem, csak
arra hogy korházban vagyok. Elájultam.